Esélyegyenlőség

   Ebben a félévben felvettem két Női tanulmányok (女性学) nevű órát, egy előadást és egy gyakorlatot. Az előadáson eddig a történeti háttérrel foglalkoztunk, világszinten is és Japánra szűkítve is. Nagyon szeretem ezt az órát, mert nagyon jó a tanárnő, és ez alatt nem azt értem, hogy osztja a férfiakat 90 percen keresztül, hanem, hogy nagyon jól tartja az előadást. Amit sajnos nem mindenkiről lehet elmondani... Külön nekünk Hajnival hoz minden órára óravázlatot, hogy követhető legyen, amit mond. :D Plusz, amiért főleg tisztelem, az az, hogy bevállalta, hogy márpedig nála vizsgán nem lehet semmilyen segédeszközt használni. Itt sajnos nem ez az általános tendencia, jórészt mindenhova lehet jegyzetet, másolatot, stb vinni és onnan másolni az egészet. :S

   A gyakorlati óra típusából adódóan is más jellegű, itt a múltról csak az első pár órán volt szó, röviden. Utána csoportokra lettünk osztva és kutatást kell csinálnunk. A mi csoportunk a nők szülést követő újbóli munkavállalásáról kutat. Először is összegyűjtöttük az adatokat a jelen helyzetről. Nekem jutott a Külföld, persze elsősorban Magyarország, de találtam egy-két érdekességet Svédországról és Amerikáról is például. Az EU-s családpolitikát összevetve a japán helyzettel arra jutottam, hogy akárki fikázza is a magyar rendszert, hogy milyen nehéz gyesről visszamenni dolgozni, lefokoznak, kirúgnak, stbstb, még mindig jobb a magyar nők helyzete, mint a japánoké. A japánoknál a kétkeresős családmodell még mindig nem épült be a köztudatba, bár terjed, ahogy az is, hogy a nők egyetemre járnak és dolgoznak. Ennek ellenére a legtöbb nőnek nem marad más választása, mint felmondani, ha teherbe esik és nagy részük soha nem is tud ismét elhelyezkedni. Múlt héten egy ezzel foglalkozó doramát is láttam a tv-ben.

   A csoportmunkán kívül ki lett adva, hogy múlt hétvégén egyik nap menjünk el a tsurugashimai Női központba (bocs, de nem tudtam jobb fordítást kitalálni: 女性センター), ahol egy háromnapos programsorozatot rendeztek a női esélyegyenlőség jegyében.

   Én a vasárnap délelőtti előadásra mentem, ami a Japánban élő külföldiek megsegítéséről szólt. Fujiminoban van egy direkt ezzel foglalkozó intézmény, ami egy kis, japán nyelvet tanító csoportból nőtte ki magát az elmúlt 10-20 évben. Most már nemcsak japán nyelvtanfolyamokat szerveznek, de szívesen látnak bármilyen külföldit, akinek vmi gondja támad: nyelv, vásárlás, vízum, munkakeresés, utazás, bármi. Sőt - és ez állt az előadás középpontjában - külön önkéntesek foglalkoznak a Japánban élő külföldi nők érdekvédelmével. Ez alatt főleg azokat a nőket kell érteni, akik itt mentek férjhez, és sajnos családon belüli erőszak áldozatai lettek. Mivel a legtöbbjük nem beszéli jól a nyelvet és nincs munkája, viszont van egy (két, három) gyereke, nem mernek lépni, vagy nem is tudják, mit tehetnének. A központ velük veszi fel a kapcsolatot, kimenekíti őket egy segélyszállásra, ahol teljes ellátást kapnak, biztonságban vannak, közben pedig a segítők értesítik a hatóságokat, lerendezik a válást, japánul tanítják őket, keresnek nekik munkát, szóval elintéznek mindent, ami ahhoz kell, hogy ezek a nők önállósodni tudjanak. Persze mindezt ingyen.

   Előadás után körbenéztem még a földszinten, ahol volt egy kis kiállítás. Kint a teraszon 100 yenért ki lehetett próbálni a fafaragást (erre se tudok jobb szót), engem persze rögtön belerángattak a nénik és a bácsik, amint odabattyogtam kíváncsiskodni. Alkottam tigrist. XD Utána vettem egy kis nasit a büfében egy kislánytól, olyan kis cuki volt, leadtam a kérdőíveket és hazabicajoztam.

a központ bejárata

készül a tigris :3

az üzeneteket a képeslapokon nem nagyon
tudtam kibogarászni

ezeket vettem *w*

a nyuszit és Hello Kitty-t kaptam