Angolos élmények

   Mint kiderült, a TOEIC eredményekről, annak ellenére, hogy bizalmas adat, az egész iskola tud. De legalábbis az összes tanár. Annával kicsit kilógtunk a sorból, az utánunk jövő, 3. helyezett japán olyan 600 pontot ért el kb, úgyhogy jócskán túlteljesítettük az elvárásokat. XD

   Ezen fellelkesülve a tanszékvezető rögtön lecsapott ránk, hogy lenne itt egy angol szeminárium, nem akarnánk-e elmenni egyszer-egyszer. ><" Bemutatott a tanárnak is, aki végül is szimpatikus volt, és abban maradtunk, hogy Hajnival ketten elmegyünk az órájára egyszer júniusban és egyszer júliusban. Az órának amúgy az lenne a lényege, hogy angolul olvasnak újságcikkeket és azt beszélik át, ha jól értettem. Nekünk természetesen kiselőadással kellett készülni Magyarországról, na, nem valami hű, de komolyan, csak alap adatokkal. Utána pedig kérdezgettek minket angolul. Amúgy helyesek voltak nagyon, jövő héten megyünk még egyszer, jó lesz.

   A TOEIC másik vonzata, hogy hirtelen megnőtt az ismerőseim száma. A múltkor leszólított egy vadidegen srác a könyvtárban, hogy a mittudoménkicsoda tanárnőtől hallotta, hogy én milyen hű, de szuper vagyok angolból (hú, de nagy hazugság ez, de mindegy) és nem akarnám-e esetleg korrepetálni. (: Még meg is lepődtem rajta, nem szoktam hozzá az ilyen közvetlen letámadásokhoz, de aztán belementem. Természetesen én olyan félelmetes vagyok, hogy egy átlag japán srác sem mer kiállni ellenem, úgyhogy erősítésnek magával hozta az egyik haverját és hármasban dumáltunk egyik nap suli után. :D Aranyosak voltak mindketten, kiderült, hogy elsősök (ezért ilyen lazák, még nincsenek benne a hierarchiában) és külföldre akarnak menni tanulni, ezért szeretnének angolt gyakorolni. Külön élveztem, hogy végre valaki a külföld alatt nemcsak Amerikát érti, hanem tudja, hogy létezik egy Európa nevű kontinens is szerény bolygónkon és ott is élnek emberek.

   Múltkor pénteken megint összefutottam velük, akkor már egy harmadik srácot is rám szabadítottak, hát az volt aztán csak az arc! ^-^ Teljesen olyan, mint vmi kismajom, hihetetlen cuki és rettenetesen ügyetlen, mindig kiborít, feldönt vmit, vagy egyszerűen csak fennakad az ajtón meg ilyenek. XD Mint kiderült, az elsős brigád azon gondolkodik, hogy csinálnak egy új klubot, direkt arra, hogy összehozzák a cserediákokat a japánokkal. A cserediákoknak jó, mert találnak barátokat, elviszik őket erre-arra, segítenek nekik mindenben, a japánoknak meg jó, mert tudnak angolt gyakorolni. A fiúk azt mondták, nem is értik, miért nem volt ilyen klub eddig. Már szóltak az egyetemi oktatási központnak is, úgyhogy végképp nem menekülhetek, mert már a központtól is felhívtak, hogy beszervezzenek. Plusz, mint kiderült, van még pár emberke, akik minden nap együtt kajálnak egy teremben, ami direkt angol gyakorlásra van kitalálva, minden nap van ott egy angol tanár is, hogy segítsen. Oda is meg lettem hívva, ami a legviccesebb az egészben, hogy rajtam kívül nincsenek lányok, csak néha-néha. Találtam magamnak egy egész háremet. XD