Megérkezett ide a világ végére is az igazi nyár, iszonyat hőséggel és förtelmes párával. T____T Most már értem, hogy miért mondják azt, hogy ha nincs légkondid, meghalsz. Mert tényleg!!! O.o Próbáltam visszafogni magam, mert tudjuk, ugye, kevés az áram, takarékoskodjunk, stbstb, de egyszerűen megpusztulok idebent. Csak egy ablakom van, szóval hiába nyitom ki, nem jár a levegő. A ház és az aszfalt pedig napközben úgy beszívja a meleget, hogy még este 10 körül is 30°C környékén mozog a hőmérséklet. Ez legjobban a légkondin látszik, amit be szoktam kapcsolni reggel 8 körül és este, miután hazaértem. Mindig 28°C-ra van állítva, mert nem akarok jégvermet csinálni a lakásból, de így is folyamatosan jár, órákon keresztül (ha a lakás elérte a kívánt hőmérsékletet, le kéne állnia).
A másik dolog, amit nagyon utálok a nyárban, az az, hogy bármit teszek, kihozza az ekcémámat. T_____T Akármilyen tusfürdőt használok, akármit eszem, akármit viselek, minden nyáron előjön. Nem rajongok érte, mert egyrészt nem esztétikus látvány, másrészt rettentően viszket. A héten a vakarózási ingerem már olyan mértékűvé fokozódott, hogy kénytelen voltam elmenni bőrgyógyászatra. Illetve először be az egyetemre, hogy megkérdezzem, hol van bőrgyógyászat. :D
Kb 10 percre innen van is egy klinika, ami a várakozásoknak megfelelően roppant cuki egy épület, nehogy el lehessen téveszteni. :D A bejáratnál le kell venni a cipőt, bent csak egyenpapucsban lehet csoszogni. Érkezéskor oda kell menni a recepció-pénztárhoz, hogy felvegyenek a várólistára, időpont foglalás nincs. Nekem, mivel először mentem, elkérték a TB-kártyámat és még egy bejelentkezési papírt is ki kellett töltenem; név, cím, betegség, stbstb. Ezt átadtam a recepciós néninek, majd leültem a váróban a sok japán közé. Mindenki csak pislogott rám nagyokat. (:
A délelőtti rendelésre mentem, ezért azt hittem, hogy nem lesznek sokan, de voltak kb 20-an előttem, a váróban és mindenki a naaaaaaaaagy plazmatévét nézte. (: Hátrébb voltak a vizsgálószobák, de oda nem lehetett menni, csak ha bemondták a hangosbemondóba a szobát és a neved. Az enyémmel megküzdöttek, de harmadszorra sikerült behívniuk nyelvbotlás nélkül. *w* Egy aranyos nénihez és egy tündéri asszisztenshez kerültem, fél pillanat alatt felmérték a helyzetet, kaptam gyogyit és elmagyaráztak mindent úgy, hogy elsőre felfogjam. Siker!!!!
Ezután visszaültem a váróba, vártam a receptjeim és a számlát. A japán rendszer úgy működik, hogy van a TB-d, amit minden hónapban fizetni kell, és ez az orvosi ellátás 70%-át fedezi. A maradék 30% meg egyrészt nem horribilis összeg, másrészt legalább tudod, miért fizetsz és kapsz is róla számlát. Nem úgy mint otthon, ahol zsebbe fizetsz az orvosnak, amennyit az kitalál. Nem rajongok a magyar hálapénz-rendszerért. ><
Nekem ez a kirándulás került 1200 yenbe, plusz ugye a receptjeimmel átcsattogtam a szomszédos gyógyszertárba, ott fizettem a két krémért még 800 yent. Ott is ki kellett töltenem egy adatlapot és kaptam gyógyszeres füzetkét, amibe beleírták, milyen gyogyit szedek. A japán gyógyszereknek az az érdekessége, hogy pontosan ki van mérve az adagod. Belerakják egy külön zacskóba, amin rajta van a neved, a gyógyszer neve, képe és hogy hogy kell szedni. Legalább senki nem tud feleslegesen gyógyszereket tartalékolni otthon, aztán meg úgyis csak kidobja őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése