Miután édesanyám volt kedves figyelmeztetni, hogy eltűntem (megint), úgy éreztem, itt az ideje egy újabb bejegyzésnek. Tény és való, én sosem voltam jó naplóíró. Próbálkoztam korábban is gépen is és különféle füzetekbe is, de valahogy sosem jött össze, egy idő - pár nap - után mindig feladtam.
Ha jól rémlik, valahol karácsony előtt hagytam abba a mesélést. Szóval a karácsony estét hármasban töltöttük Annával és Hajnival, mert Krisz megfázott, Sanyi elment Tokióba, japánokhoz pedig nem volt kedvünk. Felosztottuk, hogy ki milyen kaját csinál (én voltam a salátafelelős), aztán nálam töltöttük az estét. Még pezsgőnk is volt. (: Hú, nagyon bezabáltunk, mert Hajni kitalálta, hogy a sok kajánkhoz vegyünk még tortát is. ><" De már eleve olyan sok mindent csináltunk, hogy le kellett költöznünk a padlóra, mert az asztalon nem fértünk el. 3 napig ezt ettem.
Aztán néztünk valami filmet (The back-up plan volt a címe talán?), bár a nem létező karácsonyi hangulatot nem tudta pótolni ez sem.
Annál inkább másnap, amikor Enomoto-sanékhoz mentünk Kawagoéba. Olyan édesek voltak, elvittek minket yakinikuzni*, utána meg náluk ettünk desszertet és gyümölcsöt, hogy legyen bennünk elég vitamin. (: Kértek direkt képeket a családunkról, barátainkról (megmutogattam minden kompromittáló képet, höhöhö), sőt még ajándékot is kaptunk. Valami állítólag itt nagyon menő szőrös kardigánt. Szerintem úgy néz ki, mint egy birkabunda rózsaszín gombokkal, mindenesetre jó meleg, szóval boldog vagyok vele.
Pár nappal később elmentünk ismét Kawagoéba, ezúttal az egyik kínai lánnyal, Gabbyvel. Szokás szerint beültünk a kedvenc, All105yen sushisunkhoz, aztán végigmentünk a főutcán, boltról-boltra. Utána átslattyogtunk még a régi városrészbe is az egyik oteraba** imádkozni egyet.
Megtaláltam álmaim óráját, amire sajnáltam először a pénzt, de aztán addig-addig, hogy végül vissza kellett mennem még egyszer Hajnival Kawagoéba és megvettem. *w*
A vásárlás a 7-i extra jó napomon alapult. Reggel (értsd: hajnali fél 12-kor) sikerült nagy nehezen kikászálódnom az ágyból, konstatáltam, hogy felépültem a náthámból és úgy voltam vele, hogy úgyis téli szünet van, nem megyek sehova, minek bármit is kezdenem magammal? Ahha... ott ültem pizsiben és a vadiúj birkabundámban, mikor fél 1 felé egyszercsak csengettek. O____o Megyek ki, postás. Juhhuj, kaptam levelet Mesitől. <3 Örültem, mint majom a farkának, és nagyszerűen elvoltam továbbra is magányomban, amikor megint csengettek. Ez olyan 3 felé lehetett, és ki volt az? Hát persze, hogy a postás. X3 (Lassan én leszek a postások réme errefelé, mert mindig olyankor tudnak becsöngetni, amikor épp pizsiben vagyok.) Ezúttal Diától és Verától kaptam karácsonyi csomagot (köszönöm!!!), ami annyira áthatóan kolbász-szagú volt, hogy azóta is csodálkozok, hogy nem kapcsolta le a posta. :D Ezután úgy döntöttem, hogy ideje kezdenem valamit magammal, és elindultam könyvtárba. Félúton, a kereszteződésnél feltűnt valami furcsa. Megállok, leszállok, nézem, mi az... hopsz, találtam egy tizest az út szélén. Ő______Ő Ami a legdurvább, hogy nem én vagyok az első ötünk közül, aki talált.
Hát igen, szóval ismét sikerült megfáznom, az újév első pár napján torkoscukron és teán éltem, azóta egyikre sem bírok ránézni. De ez sem tántorított vissza attól, hogy elmenjek 3-án Tokióba egy japán lánnyal és Annával egy régiségvásárra. Ami nekem tetszett, természetesen 30000yennél indult...>.< Utána átmentünk egy szentélybe imádkozni. Mindenhol nyulak voltak, mert ugye 2011 a nyúl éve. Nekem is sikerül beszereznem újévi nyulas matricát, úgyhogy most teljes a boldogságom. Aki pedig esetleg még nem figyelte volna meg eddig, az új órám is nyulas. ('.')v <-- ez egy nyúl akar lenni, csak a füle nem fért be a képbe lol
Utána, nehogy már sulimentesen teljen a szünetünk, el kellett mennünk megnézni az ekident***, amit véletlenül (sajnos) épp aznap tartottak Tokióban. Mire odaértünk, vége is lett az egésznek (11. lett a mi sulink), de legalább megint láthatta mindenki, hogy a cserediákok is jelen vannak. p(-_-)q
Szilveszterkor szokás szerint itthon voltam. Eredetileg úgy volt, hogy bemegyünk Tokióba bulizni, de aztán végül nem volt kedvem menni, úgyhogy msneztem, meg Hajnival és Krisszel dumáltam. Utóbbit addig próbáltuk győzködni, hogy menjen el a boltba pezsgőért, hogy végül bezárt a bolt. lol
A pezsgőn kívül kimaradt az újévi lencsézés és virslizés is az idén, és lám csak milyen jól jött?! Egy tizessel már gazdagabb lettem, remélem ez a tendencia folytatódik az év további részében is. :D
Aztán elsején szintén Hajnival és Krisszel elmentünk a helyi szentélybe is (itt ez az újévi szokás). Sajnos nem látszik valami jól, mert már sötét volt.
Most, hogy téli szünet volt és ráértem, nekiálltam főzőcskézni. Úgy megkívántam valami levest (Én!!! levest!!!) a miso levesen kívül, úgyhogy alkottam karfiol levest. Továbbá fasírtot, rántott karfiolt (amivel összetrutyiztam az egész konyhát, még jó, hogy egyedül lakom) és ubisalit is. A kolbászommal már tervbe vettem egy rakott krumplit, csak még nem volt rá alkalmas időpont. (: (ezen sorokkal kívánom megnyugtatni a szent család minden tagját, hogy még nem vesztem éhen)
A maradék szünetemben tanulgattam. Meg kellett csinálnunk egy beadandót Kína gazdaságáról, csak úgy kb 2 hetet szenvedtem vele. >.< Lefordítottam 30 oldal gazdasági szakszöveget, felfogtam, kielemeztem és két A4-es oldalban összefoglaltam. Kicsit agyhalott vagyok... O__o Ha végre hajlandó lenne átkonvertálni pdf-be, akkor holnap még ki is tudnám nyomtatni.
A lezárásaim változatlanul gázak, de majd igyekszem. (^^)v
*yakiniku: szó szerinti fordítása sült hús, amiben az a jó, hogy nyersen kapod meg és magadnak kell kisütnöd az asztalnál
**otera: buddhista templom. Én nem tudom, hogy tudják megkülönböztetni őket a shinto szentélyektől, szerintem mindegyik ugyanúgy néz ki.
ekiden***: vmi hosszútávfutó-klub, ami itt nagyon menő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése