Kawagoe matsuri

Hirtelenjében 4-re nőtt a rendszeres olvasóim száma, és ennek a hírnek úgy megörültem, hogy rekordsebességgel frissítek. :D Meg, bevallom töredelmesen, kezdek rákattanni a blogolásra. :))))
Szóval vasárnap a többiekkel Kawagoéban jártunk az éves matsurit megnézni.  Azt mondták, hogy erre a kétnapos fesztiválra évente kb 1.7 millióan látogatnak ki (mint Bp lakossága O_o). Pedig ez itt eléggé vidéknek nevezhető, mármint japán viszonylatban, szóval nem gondoltam volna, hogy ekkora buli lesz, bár amikor alig fértünk fel a vonatra, kezdtem sejteni valamit.
Mi csak vasárnap voltunk kint, mert ugye szombaton még lent voltunk a tengerparton. Először Enomoto-sanhoz mentünk, aki a kapcsolattartónk volt még Magyarországon (akinek az a vicces angolja van^^). Mióta itt vagyunk, úgy viselkedik, mintha az apánk lenne (komolyan), nagyon rendes, mondjuk mindenki más is az, de ő a nagy közös kedvencünk. *w* Kawagoéban lakik a családjával, és meghívott minket magukhoz. Szokásos japán szerénységgel azt mondta, hogy csak bekapunk pár falatot, aztán körbevezet minket a városban, ehhez képest...
Először is elmentünk hozzájuk, amin egy 3 szintes, kacsalábon forgó palotát kell érteni, nálunk max azoknak van ilyen háza, akik a fél életüket a közpénzek zsebre vágásával töltik. Ami a legdurvább, hogy itt ezt egy fizetésből meg tudják csinálni... T____T A pár falaton pedig egy hatalmas vacsorát kell érteni, nem is tudtunk megenni mindent, pedig időközben ötről hatra nőtt a létszám, mivel hozzánk csapódott egy japán fiú, szóval Enomoto-san kénytelen-kelletlen őt is meghívta. XD A végén még ajándékot is kaptunk.
A család nagyon aranyos volt, találkoztunk a feleségével, a fiával és a szüleivel is, mindenki nagyon kedves volt. Egyedül a lányát nem láttuk, mert épp jukun (különóra) volt. 
Szokás szerint a legnagyobb megdöbbenést a WC okozta. (japánwc-fan vagyok, nem tehetek róla^__^) Ha valaki azt gondolta, hogy az előző WC nagy luxus volt, marha nagyot tévedett. Ez a WC olyan volt, hogyha bementél, automatikusan bekapcsolt vmi nyugis zene (hogy nyugodtan relaxálhass), aztán a WC teteje automatikusan felemelkedett és bekapcsolt az ülésmelegítő is. Ezek után gondolom nem meglepő, hogy le is húzta magát és visszacsukódott a teteje. Ha valakinek esetleg mégsem sikerült volna valami, mellette a falon volt egy érintőképernyős panel, amivel lehetett irányítani.
Enomoto-san a feleségével és a kisfiával jött velünk a fesztiválra, úgy terelgettek minket, mint a kiskacsákat. :D Nagggyon jó volt! :P Voltak szép, színes, zenélő kocsik, utcai árusok (megállapítottam, hogy a japánok imádják a csokis banánt és a pikachus nyalókát), de a további szövegelés helyett következzenek a képek:

Személyes kedvencem ez a kutyaszerű valami volt. Néha-néha felemeltek hozzá egy gyereket, akkor úgy csinált, mintha bekapná a fejét, utána visszaengedte és vmi rázkódás-csörgés-kattogással mintha véleményt mondott volna róla. Aki tudja mit csinált tulajdonképpen, írjon. :D

Úgy döntöttem, ezen az estén gátlástalanul fotózni fogok mindenkit. :D

Akik elfáradtak, simán leültek az út szélére. Emberek, a japán divat nem az én világom. O_o

Még egy pár kocsi kép:

A kisfiú játszott valami aranyhal-horgászós játékot, és nyert 2 halat zacskóban. Szegényeket utána nem lehetett kiszedni a kezéből, szóval kétlem, hogy túlélték az estét. Teknőst is akart horgászni, de azt már nem engedték meg neki. :D

A sok gyaloglásban jól elfáradtunk, úgyhogy még elvittek minket sütizni is, természetesen mindent fizettek. A cukrászda mellett pont volt egy 100 yenes bolt, úgyhogy még oda is beszabadultunk, vettem mappát és pasmo tartót végre. :D
A végén még kikísértek minket a vonatállomásig is. Útközben elmentünk egy ház mellett, aminek Micimackós kerítése volt, muszáj volt lefényképezni. ^w^